Néhány napra majdnem leállt az üzlet

Nem vagyok már egy mai darab, de azért felfogtam a közösségi média szerepét és erejét különböző irányokban. Pedig kis korom óta a régiségekhez és a használt dolgokhoz ragaszkodtam inkább. Ennek is köszönhető, hogy most egy régiségkereskedés és galéria tulajdonosa vagyok. Tulajdonosa és egyben eladója és beszerzője is. Kedves kis saját üzlet, teljesen a saját szülöttem, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal jobban működik, amióta az internet is segít az árusításban.

Na de nem reklámok formájában, ne gondoljátok, hogy még fizetek is ezért. Réges-régen készítettem még egy Facebook oldalt a kereskedésemnek, ahova mindig raktam fel képeket az új termékekről, amiket sikerült beszereznem. Hát, elvétve, ha egy, vagy két ember tetszikelte, már az is nagy szó volt. Persze akkoriban is voltak vásárlóim, de főként vissza térő arcok, akik már évek óta ismertek engem és a boltomat. Aztán, egyik alkalommal, valami országos szintén híres és olvasott hírportál írt egy összesítőt Budapest legjobb régiségkereskedéseiről és én is ott szerepeltem, valamint az oldalam linkje is meg volt jelenítve. És ekkor valahogy beindult a dolog.

Ekkor vásároltam magamnak egy minőségi Xiaomi telefont, amivel jobb képeket lehetett készíteni, mint az előző telefonommal és elkezdtem tudatosabban felrakni a fotókat a termékekről. Nem egyszerre raktam fel őket, hiszen így hetente vagy kéthetente tudtam csak képet megosztani, hanem időt fordítottam rá, és amit csak tudtam, mindent egyenként lefotóztam a telefonommal, aztán átmásoltam a sok képet a gépemre, ahol kiválogattam őket, és beosztottam, hogy melyik napon melyik képet rakom majd fel. Később már azt is megtanultam, hogy hogyan kell telefonról felrakni a képeket. És az emberek imádták a képeimet és versenyezve jöttek megvásárolni a megosztott tárgyakat. És persze, ha már lekéstek arról, amit kinéztek maguknak, akkor vettek valami mást. És ez így tökéletes volt, egészen addig, amikor…

Egyik percről a másikra (épp fényképek készítése közben) a telefonom feladta a szolgálatot. Eléggé beijedtem, hogy mi fog velem történni, hiszen ha nem tudok fotózni, akkor akár az üzlet is tönkre mehet. De épp nem volt annyi pénzem, hogy új telefont vegyek, ráadásul egy nagy adag újonnan érkezett eladó tárgy nagy részét már lefényképeztem. Több, mint másfél órán keresztül készítettem a képeket és nagyon szomorú voltam, hogy örökre elvesztettem őket. Leültem hát a számítógép elé és kerestem egy Xiaomi szervizt, ahol elő tudják nekem szedni a képeimet és meg is tudják javítani a telefont, hogy újra tudjak fotózni.

Az első szervizzel hatalmas szerencsém volt, hiszen a Váci úton volt, nem messze az üzletemtől. Fogtam magam, bezártam a boltot, kiírtam az ajtóra, hogy milyen ügyben vagyok távol és elindultam a szerviz fele. Nagyon hálás vagyok, hogy fogadtak, mivel, mint kiderült, kellett volna előre időpontot egyeztetni, de hát én ezt nem tudtam. Megvizsgálták a telefonomat és kiderült, hogy meghibásodott a képernyője és tulajdonképpen a telefon működik, csak mi nem látunk semmit. Először megörültem a hírnek, mert rájöttem, hogy akkor a képeim biztosan nem vesztek el, de azonnal el is szomorodtam, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom megszerezni őket.

A szervizesek voltak olyan kedvesek, hogy vissza adták a memória és a sim kártyát, és amikor mondtam, hogy mi a problémám, mondták, hogy a memória kártyán rajta vannak a fényképek, csupán egy eszközre van szükség, amin keresztül ez eljuthat egy számítógépre. Lehet akár más telefon is, de egy memóriakártya olvasó is. Nagyon hálás voltam a fiataloknak, hogy ennyire segítőkészek és ilyen szépen elmagyarázták, hogy mire van szükségem, csak még nem tudtam, hogy hogyan oldom meg. Mivel a kijelző cseréje nem egy fél perces feladat, ezért ott kellett hagynom a telefonomat náluk.

Vissza ballagtam, kicsit elkeseredve az üzlethez és épp nyitottam, amikor egy kedves fiatal fiú jött hozzám vásárolni. Elbeszélgettem vele és elmeséltem a problémámat. Segített nekem, beraktuk az ő telefonjába a memóriakártyámat és azon keresztül felmásoltuk a gépemre a képeket. Szóval ezután is tudtam posztolni, ami nagyon jó dolog volt.

A kedves szervizesek pedig néhány nap után megkerestek, mert hát telefonon nem tudtak felhívni (egyikük elsétált a boltomig és beszólt, hogy kész a telefonom és jöhetek fizetni és akkor azonnal vihetem is). Meg sem vártam, hogy elmenjen a szervizes, azonnal bezártam a boltot és még vele együtt sétáltam el a telefonomig. Valóban működött és semmi különbséget nem láttam rajta, ahhoz képest, amilyen volt. Mondták, hogy ne búsuljak, mert egy gyári hiba miatt fordult a probléma elő, nem azért mert rosszul kezeltem volna a telefonomat, és rettenetesen kicsi az esélye, hogy ismét egy gyárilag hibás képernyőm legyen. De ha mégis, vagy ha bármi más gond van, akkor nyugodtan mehetek bármikor, programálas nélkül is hozzájuk, mert ők szívesen segítenek. Ez aztán a beszéd! Szeretem, ha tisztelik az öregeket, ráadásul, ha jó munkát is végeznek, ahogyan azt ők tették, az már csak hab a tortán.