Kellemeset a hasznossal

Mindig is nagy tisztelője voltam a művészetnek. Legfőképpen a zene az, ami az életem szerves részét alkotja, de nagyon szeretem a festészetet, szobrászatot és a modern művészeteket is. Nemrégiben nyílt a lakásunk közelében egy galéria, ahol számos modern, fiatal művész alkotása megtekinthető. Főként festményeket, de nyomokban fotókat és graffittiket is tartalmaz. Az előzetes kritikák alapján azért lett számomra olyan nagyon szimpatikus, mert nem azt az elfajzott irányzatot követi, hogy bármi vonásba belemagyarázhasson a művész azt, amit éppen gondol, hanem valódi esztétikai élményt kíván nyújtani a látogatóknak.

Rengeteg barátnőmet, barátomat próbáltam rávenni, hogy tartsanak velem a kiállítás megtekintésére, de valahogy senki sem adta be a derekát. A lakótársam pont előző este említette, hogy el kell jönnie a közelben lévő autósboltba néhány kiegészítőért és kellékért, így gondoltam becsalom a kelepcébe. Megemlítettem, hogy pont arra megyek, ha van kedve, tartson velem. Balga embernek eszébe sem jutott megkérdezni, hogy mi dolgom van arra, csak kijelentette, hogy boldogan elkísér. Már közeledtünk a galéria felé, amikor kijelentette, hogy nemsoká zár az üzlet, úgyhogy sietni kell, én nagylelkűen felajánlottam, hogy akkor menjünk először oda, én még úgy is ráérek. Be is mentünk hát az autósboltba, legalább 3 féle kenőanyagért, szűrőért, minden féle tisztító-, és ápolószerért, és úgy meg voltunk rakodva a legkülönfélébb jóságokkal, hogy majd megroskadtunk alattuk. A kasszánál még kaptunk is egy-két elismerő dicséretet az autósbolt kiszolgálójától, hogy milyen kedves kis pár vagyunk, és nagyon rendes tőlem, hogy elkísérem a pasimat, ilyen lányok számára kicsit unalmasnak ígérkező programra is. Nem is szóltam semmit, csak már előre nevettem a markomba, ugyanis én már láttam magam előtt a lakótársam arcát, amikor közlöm vele, hogy most pedig együtt megyünk egy galériába képeket nézegetni.

Ahogy kijöttünk az autósboltból, elpakoltunk gondosan mindent a csomagtartóba és tovább repesztettünk az általam megadott címre. Amikor megálltunk, Peti már gyanakodva nézett rám, de még mindig nem akarta elhinni, hogy képes voltam egy kiállításra elrángatni. Némán, vigyorogva csak biccentettem egyet a fejemmel, majd amikor már kiült tisztán az arcára a menekülési szándék, előadtam, hogy miről is van szó. Az elején nem igazán hajlott a kompromisszumra, de aztán ahogy elhangzott a számból a graffiti szó, valami furcsa, talán érdeklődéshez hasonlatos dolgot véltem felfedezni a tekintetében. Még egy pár perces győzködés, majd egy rövid könyörgés következett, és egy órával a galéria zárása előtt sikerült is befáradnunk. Egyébként így utólag nem is bánom, hogy nem töltöttünk ott több időt, mert az az egy óra a galéria piciny méretéből adódóan bőven elegendőnek bizonyult. Kicsit még csipkelődtem Petivel, hogy az autósbolt sem nagyobb, ott még is néha több órát is képes eltölteni, erre megkaptam, hogy ott több a tartalom, ez biztosan azért van.

Nem is kötözködtem tovább, élveztem a galéria által nyújtott szemgyönyörködtető élményt, Peti pedig boldogan csodálta a graffitiket, de mindeközben végig láttam a szemén, hogy arra gondolt, vajon mindent beszerzett-e az autósboltban. Végül is tényleg min a ketten sikeresen összekötöttük a kellemeset a hasznossal, csak más-más vonatkozásban. Remek kis lakótársi program, ha ti is hasonló érdeklődési körrel rendelkeztek, csak ajánlani tudok egy ilyen jellegű kiruccanást.