Iskolakezdés, és a motoros hátizsákok

Soha nem könnyű az iskolakezdés, pláne nem egy kamasszal. Mindig azt hiszem évről évre, hogy könnyebb lesz, most jön el a forduló pont, de még nem jutottunk el odáig.

A gyerekek

András 17 éves kamasz lázadó fiú. Sok gond volt vele. Az apja és én elváltunk, így még nehezebb mivel apa nélkül nő fel, nincs is igazán backpack-145841_640jó példa előtte. Máté a bátyám szokott néha vele beszélgetni, rá legalább hallgat, és jobb belátásra tudja bírni. Nem is hibáztatom, hiányzik neki az apja. De mit tudnék én kezdeni ezzel a helyzettel? nem tudok az apja helyett apja lenni, az pedig, hogy ő nem egy apa típus nem az én hibám. Persze valahol sajnálom szegény Andrist, hiszen nem ő kérte, hogy a világra jöjjön.

A legnagyobb problémánk jelenleg a barátok. nem igazán a megfelelő társasággal mozog, és ez nekem nem tetszik, persze ha szóvá teszem, annak tuti hogy veszekedés lesz a vég. Már nem tudom, hogy mit is mondhatnék neki, hogy jobb belátásra térítsem. De azt hiszem most bármit is mondok neki, csak rontok a helyzeten.

A kamasz kor

Ha jól emlékszem, olyan általános iskola 7. osztályában kezdődhetett a kamaszság nála. Akkor kezdett vissza beszélni, feleselni, és hiába kértem tőle dolgokat, a leg alapvetőbbre sem volt képes, vagy éppen hajlandó.

Aztán amikor az osztályfőnöke behívatott, hogy közölje, hogy romlanak a jegyei a fiamnak, és hogy kellene kezdeni a helyzettel valamit, az volt a vég. Mit is tehetek én? Hiába próbáltam tőle kérdezni, hogy mi a baja, miért nem tanul, nem is érdekelte, csak rám csapta az ajtót. Aztán amikor egyik alkalommal ki akartam mosni a kabátját, és egy doboz cigit találtam benne, akkor elfutotta az agyamat a méreg. Még ez is. Tudtam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire?.

A követelőzések

Egyre jobban követelőző lett, és akaratos. Az iskolakezdés idején kitalálta, hogy ő neki nem elég az egyszerű sporttáska, mert mindenkinek menő cuccai vannak, csak neki vannak ilyen „szarok”. Mit mondhattam volna erre? Persze nekem egy fizetésből nem volt egyszerű előteremteni mindent mire neki szüksége volt, amire igényei voltak. Nem engedhettem meg magunknak, hogy megvegyek neki egy több tízezer forintos hátizsákot. Persze neki soha nem tetszett semmi.

Sajnos a baráti köre elég pénzes családból származott, így várható volt hogy előbb vagy utóbb baj lesz belőle. Tehetetlenül néztem, ahogy a fiam szenved, és persze én is ugyan úgy szenvedtem a helyzettől.

A megoldás

Végül nem tudtam mit tegyek, és felhívtam a bátyámat Mátét, hogy jöjjön át, beszélgessünk, próbálja meg jobb belátásra téríteni Andrást. Persze egy alkalom erre sem volt elég, hiszen kiszámíthatatlan volt, hogy mikor van otthon a fiam. Végül az lett a megoldás, hogy majd felhívja telefonon, és meg próbál beszélni vele.

Miután beszéltek, kicsit megnyugodtam. Persze a nehezén még nem vagyunk túl, de javulást látok már. Máté kompromisszumot kötött Andrással, amibe ő is belement. Ennek én nagyon örültem, hiszen ez már egy kicsit felelősség tudatosabb viselkedés. A kompromisszum a következő volt: András választhat egy neki tetsző táskát, a kívánt motoros hátizsákok közül, kettő feltétellel. Az egyik, hogy tisztességesen fog viselkedni, nem kerül bajba, és hogy kijavítja a jegyeit. Remélem az alku sikeres lesz, és minden rendbe jön otthon.