Gumifestés, szerelem

Néhány éve elkezdtem festeni. Előtte közgazdászként dolgoztam, annak tanultam, de idővel rájöttem, hogy nem ez az én utam, hogy pályát tévesztettem. Hiszen már egészen kicsi koromban imádtam firkálgatni, pacsmagolni, szóval nagy szükségét éreztem annak, hogy kifejezzem magam, a belső világom egy vászonra, ami rajtam kívülálló. Elég sokáig foglalkoztatott, hogyan kellene engem irányítani az ilyen kifejezés dolgában, de nem találtam senki olyat, aki foglalkozna velem. Aztán böngészés közben ráleltem az egyik legnagyobb modern művészre, akinek a munkásságára leginkább a halál hatott, az volt számára a legmeghatározóbb élmény. Rájöttem, hogy nekem is kellene keresnem az életemben valami olyan pontot, amibe kapaszkodhatok, amely ihletet adhat nekem ilyen kérdésekben, amely megindíthatja a pályámat, engem, és a fantáziám működésére egyfajta megállíthatatlan gépként hat, küld neki benyomásokat. Szerencsére hamar ráleltem erre a dologra, ami persze nem volt más, mint egy nagyon szép és nagyon kedves nő, Judit. Olyan szép formái voltak, még sosem láttam ilyet, a csuklója íve, a szempillája billenése, olyan volt, mint egy eszményi remekmű, még csak vágyakozni sem mertem utána. Aztán persze az ő bája is szertefoszlott, amikor belém szeretett, a férfiak ilyen furán működnek, akkor múlik el a rajongás, amikor a nő végül megadja magát. Mindenesetre imádtam Juditot, és ő változatlanul gyönyörű volt, de miután megszeretett, viszont szeretett engem, már rajongani nem tudtam érte, és azt hiszem, a művészethez is az kell. Szóval nem festettem őt tovább, csak szomorkodtam otthon, hogy mit kezdjek magammal meg a fene nagy művészeti önérzetemmel.

Akkor jött haza Judit az új autógumikkal. Nagyon meglepődtem, amikor megpillantottam a kocsit, egészen máshogy festett, tényleg, igazán, olyan volt, olyanná vált hirtelen, mint egy esztétikai élmény, valami olyan esztétikai tapasztalat kútforrásává fejlődött, amellyel hirtelen nem is tudtam mit kezdeni. Judit bejött a házba, és nem értette, hogy miért állok értetlenül és megdöbbenten a helyzet előtt. Azt mondta, a gumidiszkont.hu oldaláról rendelte a gumikat, egyáltalán nem volt drága, szóval legyek szíves, és ne fintorogjak, mert nem tud mit kezdeni a keserűségemmel, amúgy is, lassan én leszek a keserűség fokmércéje ezzel a nagy válsággal, összeomlással.

Mondtam neki, hogy nem erről van szó, csak valahogy olyan szépnek látom ezeket az autógumikat, és megmagyarázhatatlan érzés húz feléjük, akárha szerelem lenne. Itt felszökött Judit szemöldöke, de én folytattam. Olyan tökéletesnek láttam azokat a formákat, a gumi kialakítását, az autógumi kialakítása sosem volt a szívem választottja, nem is foglalkoztam ezzel, egyáltalán föl sem merült benne az autógumi létezése, az ilyen gyakorlati ügyeket, mint évszakváltáskor gumicsere intézése, Juditra bíztam, mert nem volt kedvem ezekhez, a világhoz túl közeli dolgok elintézéséhez. Mindenesetre a festőpalettám az ablakhoz állítottam, és festettem a tökéletes autógumikat. A kocsit ki is hagytam a képből, csak a gumiból készítettem abszurd képeket, a gumi anatómiája foglalkoztatott, mint annak idején Judité.

 

Judit azt mondta, hogy az autógumik nem pusztán szépek, de a strapát is remekül bírják, ő levezetett egy csomót, amikor kirándulni mentek annak idején, az apja kocsijával, azt is a gumidiszkont.hu oldaláról rendelték, és nagyon jó volt, azt mondta, minden alkalommal ezzel közlekedne, ha tehetné, de nem szívesen ment be a belvárosba autóval, nagy volt a tülekedés neki. Megjött a kedvem a festegetés után nekem is vezetni, szóval fogtam magam, és beültem az autóba, hogy kipróbáljam, mentem vele egy-két kört a ház körül, és azt kell, hogy mondjam, egészen máshogy működött a kocsi, nem úgy gurult, ahogy megszoktam.

Kiderült később, hogy a minősége is nagyon jó, egyáltalán nem kopott, tényleg, egy picit sem, szóval a szerelmünket is ilyennek gondoltam, valami nemesnek, amelyen nem fog az idő. Azt javaslom, rendeljetek ilyen remek gumikat, nem fogjátok megbánni!